Pásztor Piroska
Még akkor is
Nekem
akkor is szép voltál,
ha párnád összegyűrte arcod,
s kócosan rám mosolyogtál,
vidáman kezdve egy új napot.
Nekem akkor is szép voltál,
ha munka pora arcodra ült,
s a fáradtság ráncainál
egy izzadtságcsepp alágördült.
Nekem akkor is szép voltál,
tudom, ezt úgysem hiszed nekem,
ha rám nagyon haragudtál,
a szikráid, azt is szerettem.
Nekem akkor is szép voltál,
ha távolba néztél merengve,
talán másról ábrándoztál,
én néztelek, titkod fürkészve.
Mikor már tudtam a valót,
hogy tőlem rég eltávolodtál,
s kimondtad azt a szörnyű szót,
még akkor is, úgy is szép voltál.
ha párnád összegyűrte arcod,
s kócosan rám mosolyogtál,
vidáman kezdve egy új napot.
Nekem akkor is szép voltál,
ha munka pora arcodra ült,
s a fáradtság ráncainál
egy izzadtságcsepp alágördült.
Nekem akkor is szép voltál,
tudom, ezt úgysem hiszed nekem,
ha rám nagyon haragudtál,
a szikráid, azt is szerettem.
Nekem akkor is szép voltál,
ha távolba néztél merengve,
talán másról ábrándoztál,
én néztelek, titkod fürkészve.
Mikor már tudtam a valót,
hogy tőlem rég eltávolodtál,
s kimondtad azt a szörnyű szót,
még akkor is, úgy is szép voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése