Gubcsi Lajos - Ébredés

Gubcsi Lajos

Ébredés

Mélyen pihen édes álmod, könnyedre váltod életed
Könnyeket rejtesz szemed mögé, siratni mindig nem lehet
Táltos regél a titkokról, miket a kínok olykor feledtetnek
ÁLOM marad itt mindig minden, öleld csak a rejtelmeket.

A rejtjeleket, miket csak a te szemed ért
hisz' fizettél már eleget a szerelemért
a szenvedélyért, mely óvatlanul hozzád ért
s nem kérdezted, miért hal meg a virág a világért

Veled hajtottam álmodba megadó fejem
Dúdolgattam, volt-e már valaha ilyen. - Jó nekem,
Elűztem a rossz, vásott víziókat a világ legvégire
S ha visszajönnek, párnád lesz a bástyám, vegyél szíveidre.

Úgy hallom, a messziből, neszeidből, szerelmed illatából
Úgy érzem, hellódból, hajad balzsamából, mindened dallamából
Úgy látom, szemed sugarából,

kicsi létébredésedből, világod vágyából
Tested összes hajlatából, hogy itt vagy megint,

lány a Holnap álmából.