Ódor György - Még utoljára

Ódor György

Még utoljára 

Egy szél elvitte, mire nagyon vágytam,
csak néztem, néztem, ahogy a vak teszi,
belátom, annyira nem is kívántam,
ha nélkülem, hát legyen klasszabb neki.
Elhagyott város és némi érzelem
bújik össze késő szombat délután,
utánuk integet mind a két kezem,
holnap ő szeret, ki tegnap még utált.

Nem remélek. Az én jövőm nem fontos.
Félreneveltek, ezt megbocsáthatom.
A jóságod nékem elhasznált kondom,
ha meglep, a kerítésen átdobom.
Hogy mi tart meg? Hát pont az, ami téged
tesz boldoggá hűtlen, vagy hű kedvesem,
mint a szú falja apróra a széket,
együtt leszünk egyre-egyre kevesebb.

E világban minden este sikoly van.
A fajfenntartás e zajjal működik.
Génhibánkat a kábulat kioldja
a lepedőre, jó, s mindig túl rövid.
Most hozzád érek. Maradj mozdulatlan.
Nem szeretném, ha elmennél korábban.
Már egész nemzedékem belaktam,
fogadj magadba végleg, utoljára.