P. Pálffy Julianna - Várni ....

P. Pálffy Julianna

Várni.....

"Meredek sziklán a tenger felett,
egy lány tekintete messze távolba
mélyed - mellette magányos fa áll,
ágai engedelmeskednek a szélnek -

Haja repül, ruhája lebben, lábán
nincs cipő, régóta vár valakire,
szíve nehéz lehet most mint a kő.

Tengerzöldbe merül az égbolt,
- bíbor alkonypalástot hord - hátán
rózsaszín felhők úsznak, vitorlái
partra tartó, csendes hullámoknak.

Merre járhat a gondolat, meddig
várhat e lány? Él még a remény,
élete valós-valótlan színpadán?

S mi mind - mikor a képet nézzük,
magunkban ezerszer megkérdezzük:
Vajon, tudnánk várni ilyen türelemmel,
ilyen - kitartóan hű szerelemmel?"