Serfőző Attila
Minden évben
Minden évben
harmincötmilliószor fájsz,
azt mondják, a szív
is annyit dobban,
ma parázs-sűrű
levegőt loptam,
hogy adni tudjak,
majd ha kiabálsz.
Nélküled
lélekzettelenül vagyok,
lassuló vérfolyam,
sziklába zárt titok,
lehet életfogytiglan…
*
Kényszer
Miközben a fájdalom
hűl,
menny’ dalom átkot
ordibál,
(ma) a mindenséget
fogom át, de
lelkem peremére lapu-harmat ül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése