Adamecz László - Ölelésre vágyakozva ...

 Adamecz László
Ölelésre vágyakozva…

Ó, hányszor vagyunk
ölelésbe menekültek,
gyermekként és megvénülten,  
örömünkben, bánatunkban,
 reményünkben, vágyainkban,
 gyászunkban, magányban,  
valakihez tartozóan,
kétségekben reményt várón,
gyengeségből bűnbánón,  
halált félő ridegségből,
mindig ölelésre vágyunk.  
Menekülünk önmagunktól,
mellőzött életünkből,  
díja legyen hűségünknek, 
  szendergésben vakmerően,
 megbecsülve karjaikban,
ölelésre vágyakozva,  
napfényben és homályban,  
csillagos éjszakákban.