Della Mária
Én+én
Szél citerázik a fán,
a dallam oly keserű,
nekem szól zenéje tán,
jöhetne búra derű.
a dallam oly keserű,
nekem szól zenéje tán,
jöhetne búra derű.
Lépkedek lépted után,
utamon vezet a fény.
Istennél nincsen magány
hozzád vágyok menni Én. ¤
Még itt vagyok.
.
Fejem fölött gyűlnek a sötét árnyak,
de a Te csendedből nyugalom árad.
Segíts, utamon, én mennék tovább,
felfakad ajkamról egy esdő fohász.
Dolgomat szeretném befejezni még,
mielőtt belőlem továbbfut a lét.
Önként feladni életem nem lehet,
hittel kell hordani tovább terhemet.
¤
Várakozás
Ablakom szemén át
nézem a tájat,
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.
Várnék valakit, vagy valamit nagyon,
egy ideje saját kezem fogom.
Szenvedője vagyok életemnek,
selymes- szépet csak a múltról mesélek.
Még akkor is ha nem történik semmi,
a dolgokat át kéne színezni.
Fotelmagányomból ki kell lépnem,
kopog a Megváltó be kell engednem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése