Vadrózsa - Örökké úton

Vadrózsa

Örökké úton

Ne fess képzeletedbe,
csak forró árnyéka az óhajodnak!
Életre kelve, vörös tüze lennék
hunyorgó parazsadnak.

Felemészt az üresség,
tétlenséged zsákutcájában megrekedtél.
Fantáziádban keresed a beteljesületlent.
Eltévedtél.
Lépted visszafelé járod,
kereszted cipelve csak körbe jársz
a sivár pusztaságon.

Csendedbe rejted a feltörő vágyak
örök ismétléseit.

Énedben kietlen érzelem,
nem hagytad benne kinyílni azt a virágot,
melyet a sors utadba varázsolt.