Simon László
Havazik egész nap
A kandallóban tűz
ropog
Gőzölgő teámmal
kezemben
Nézem csak nézem az
ablakot
A fenyő is díszítve
áll
És elköltve sok finom
falat
Mit várok nem tudom
már
Csak bámulom
kíváncsin a havat
És ott hol nem
jöhetne senki
Nincs út, valaki
mégis közeleg
Léptei könnyűek
vidámak
A hótól védi Őt meleg
köpönyeg
Már egész közel van
Szívem hevesen dobog
Nem félek, inkább
örömmel
Átölelném e kedves
alakot
Arcát nem látom
Pillantását mégis
arcomon érzem
Nem kérdez, csak áll
szelíden
Odakinn a téli
hóesésben
Szívemnél melegséget
érzek
Ajka szóra nyílik,
csend mégsem törik
Egy pillanatra mégis
mintha
Hallanék valamit
Én sem szólok
Tudom mégis érti
Mintha bólintana is
biztatón
Fordul ...
S elkezd visszafelé
menni
Ne
még! Kiáltanék utána
Nyitom az ajtóm
S ott állok ahol Ő
elébb
Léptei nyomát sem
látom
Alakját
elnyelte a sötét
http://www.youtube.com/watch?v=GdWxulWSQYc
VálaszTörlés