Berze Tünde
Közénk ült a távolság,
s miközben
mosolytalan arcán
a semmi uralkodik,
gondolatai mérgezik
lelkem.
Bár csak vehetném
tűmet,
összeölteném a
szakadék
oly távolodó két
szélét,
hidat alkotva
hozzád...
Most még sötét van.
Hiába nyitom tágra
szemeim,
nem lát át a leszálló
ködök
végtelen homályán,
csak a képzelet az,
mi színes rajzot
készít,
elém varázsolva
arcod.
Úgy kellene valami
fény!
Valami apró,
pislákoló láng,
hogy lássam, érezzem,
bár nem fogod kezem,
de csendesen jössz
mellettem.
http://www.youtube.com/watch?v=ZokNw5r8x3I
VálaszTörlés