Bognár Barnabás
Hideg van, fázom
Zúzmara játszik ma a fákon,
fehér arany ül a világon – hidegen,
s a fehér szakáll miden ágon
- mint én itt a földön – örökkön
idegen.
Dideregve melegszik lelkem
apró, sima, meleg kezedben – ha fázom;
s álmaimmal terítem telkem,
csupán csend csorog le s kopog be a
házon.
Messze köd van, homályban a fák,
bár közelről ma szemem jól lát – ma
látom,
de pusztán az erdőt, a sok fát,
hiszen kezed néma, s enyém laza álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése