Csitáry – Hock Tamás
A sötét lélek-felhők
felett is ott ragyog egy Nap, a Szíved,
amely képes rá, hogy
a lélek viharfelhőit felszaggassa,
képes arra, hogy
ismét ragyogjon arra, akit szeretsz.
¤
Lelkembe jutsz...
Mert amikor gondolok
rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem
gondol rád, hanem a lelkem.
Nem csak egy-egy
pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem
érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés.
Nem távolság, hanem
közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése