Csoóri Sándor
Hóhullásban
Hullnak a pelyhek
egyre-egyre,
fehér körökben
keringőzve,
szempilláidra
zuhannak,
elalélnak és
meghalnak.
Nézem a pillád lágy
ivét,
mint gyönge
virágkeritést,
s mögötte azt a
kertet,
mely télben is
melenget.
Csendes az este,
menjél be,
hullongó álom hintsen
be,
öröm száll a
pelyheken;
hóhullás a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése