Kópis Eta - Körülfont karjával a csend

Kópis Eta
Körülfont karjával a csend

Leszállt az éj, lenge tündér
Így látom őt, mint kedves jótevőt.
Békét, nyugalmat hint lelkemre,
oly selymes halkan remegve kelőt.

Mi a napnak bújában, zajában
szívemnek dobajára terhet szórva lelt
megtalált e bűvös ében éjszakára
Körülfont karjával, átölelt a csend.

Új álom reménye sarjadt e csendbe,
titkon lelkemben új fészket rakott.
Magányom szárnyain bátran útrakelve
Egy gazdagabb, vígabb holnapra buzdított.

Kell nekem e holnap. Remélve várom.
Kell, ne kerüljön sem jövőm, sem álmom.
Feltöltődni, felszedni friss energiát.
Ez nekem az éj csendje. Ez és semmi más.

Ha tűnni vélem a skarlátköpenyű éjszakát
álmom körbeleng, mint valóság.
Piroslik, beérik éltem gyümölcse
Kell nagyon ehhez az éj enyhe csendje.

A hasadó hajnal égő gyönyörével
személyemben új emberre lel.
Oly emberre, aki csendet fon maga köré,
de soha nem lapul más árnya mögé.