Maszong József
Lelkemtől…lelkedig
A hold sápadtan bújik meg
őszi éjen felhő paplanjában,
árnyak lapulnak az utcák falán
az éj sötétje lopakodik lomhán.
Tompul a zaj, csendesedik a város
lelkemmel a csillagok közt járok,
Lelked keresi az égi csillogásban,
titkon remélve, hogy megtalállak.
Míg lelkem…lelkeddel ölelkezik,
szemünkben a fény opálossá válik,
megnyílik az érzelem csatornája,
pereg a könnyünk arcunkat áztatja.
Szeretlek,- e szó elhagyja az ajkad,
s ettől szívem hangosabban dobban,
Csillagom lettél, boldogság lámpása,
titkunkat őrizzük lelkünkbe zárva.
őszi éjen felhő paplanjában,
árnyak lapulnak az utcák falán
az éj sötétje lopakodik lomhán.
Tompul a zaj, csendesedik a város
lelkemmel a csillagok közt járok,
Lelked keresi az égi csillogásban,
titkon remélve, hogy megtalállak.
Míg lelkem…lelkeddel ölelkezik,
szemünkben a fény opálossá válik,
megnyílik az érzelem csatornája,
pereg a könnyünk arcunkat áztatja.
Szeretlek,- e szó elhagyja az ajkad,
s ettől szívem hangosabban dobban,
Csillagom lettél, boldogság lámpása,
titkunkat őrizzük lelkünkbe zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése