2013. január 8., kedd

Mirian - Téged, sosem



Mirian

Téged, sosem

Odalenn a völgyben fejszék csattogása egy riadt madár röppen az ég felé
törékeny szárnya hasítja a levegőt…
tolla elhagyottan a tölggyel együtt földet ér…

öreg csend törik meg s a hegy kövébe egy újabb rajzolat

a némajaj´ visszhangzása vés nyomot.
Papírlap, üres…
itt előttem békésen tűri meg hogy mondatom betűi nyomtalan hatoljanak a rost közé mélyen
s így, sosem fog fájni másnak
néma párbeszédem a Sorssal nem is lesz büntetésem
a leíratlan bánat csak engem bánthat
téged, sosem.

1 megjegyzés: