Szakáli Anna
Mert melletted más
Mert melletted más az élet,
más lettem én is, önmagam.
Kitártam minden ablakot,
s a fény bejárta a zugot,
levegőt vehettem; szegény.
más lettem én is, önmagam.
Kitártam minden ablakot,
s a fény bejárta a zugot,
levegőt vehettem; szegény.
Ma már csak sötét, rossz emlék,
lelki nyomor, mely éget, fáj.
Arcomra ráncok mélyültek,
a sértések homlokomra,
mint a szeptemberi fecskék,
egymás fölé, sorba ültek.
lelki nyomor, mely éget, fáj.
Arcomra ráncok mélyültek,
a sértések homlokomra,
mint a szeptemberi fecskék,
egymás fölé, sorba ültek.
Nem találtam magam,
csak sejtettem, hogy ki vagyok.
Hittem, a boldogság délibáb,
mit magamtól el nem értem,
de láttam van, és akartam,
követelve, hangosabban.
csak sejtettem, hogy ki vagyok.
Hittem, a boldogság délibáb,
mit magamtól el nem értem,
de láttam van, és akartam,
követelve, hangosabban.
Aztán jöttél, – mint egy álom -
féltem, mint tizenévesen,
és tudtam, hogy rád találtam.
TISZTELET, ez lett a jelszó.
féltem, mint tizenévesen,
és tudtam, hogy rád találtam.
TISZTELET, ez lett a jelszó.
Neked sem jutott, én is csak
vágytam rá, mint méh a fényre,
hogy feledjem szívem kínjait,
s kaptárunkban összegyűjtsem
egy hosszú tél után,
- édes virágpor szemenként -
viharverte boldogságunk
szélfútta délibábjait.
http://www.youtube.com/watch?v=e9nkbJIjJrg
VálaszTörlés