Tokaji Márton
Téli álom
Hópehelycsillagok kavarognak
a lapuló csendbe és egymáshoz bújnak
dideregve.
Amíg a hideg vad süvítő szél
dallama zúg a
fülembe.
Fáznak a fák, megdermed a szív, eljött a tél
érted,
s a tomboló végzet, felém vonszol
téged.
Csillognak a reményben halványuló fények,
s a táj fehér takarója alatt, pihen az
élet.
Álmodik a tavaszról, melyben újra éled, a vágy és a
lélek.
a lapuló csendbe és egymáshoz bújnak
dideregve.
Amíg a hideg vad süvítő szél
dallama zúg a
fülembe.
Fáznak a fák, megdermed a szív, eljött a tél
érted,
s a tomboló végzet, felém vonszol
téged.
Csillognak a reményben halványuló fények,
s a táj fehér takarója alatt, pihen az
élet.
Álmodik a tavaszról, melyben újra éled, a vágy és a
lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése