Baráth Sándor - Február

Baráth Sándor

Február

Szélnek a szárnyán jött a csikorgó,
Hozta a sötét fellegeket.
Lassacskán esni kezdett a porhó,
Rémisztgetve az embereket.
Kezemen kristályváz olvad ázva,
Fél méter belőle kicsit sok.
Nagy fehér lepel borult a tájra,
Mit tehetek mást, lapátolok.
Fölkapja szélvész és betakarja
Az utat, csinál fúvásokat.
Mínusz tizenöt földet gubbasztja,
Fel kell tűrni a gallérokat.
A hólepte fákon néhány cinke
Keres, nem talál ennivalót.
Gőzöl a kémény, gázzal etetve
Lehet fizetni gázfogadót.