Fetykó Judit
Téli tájban
Hófödte tájon, túl
ködfátyolon,
végtelennek látszik a
mező,
hull a hó, s a fehér
paláston
a kristály csipkeszél
egyre no.
Cinke röpül az
etetőre,
hol szalonna csüng
madzagon,
éhes veréb ül a
tetőre,
lesi a tyúkot az
udvaron.
Kerítés tetején a
szarka
cserregve vendégeket jelent,
a hó a mezőt
betakarta,
varjústól ehetne
idebent.
Míg keringelve lóg a
cinke
szalonnástól körbe, s
csipeget,
félve leszállva,
nézegetve
veréb nyel
tengeri-szemeket.
Beburkolódzva,
tél-ruhában,
a rövidke nappal
elpihen,
korai este homályában
dér száll a világra
csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése