.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az ember, aki tisztában van
saját esendőségével,
gyengeségével,
aki tudja pontosan,
hogy van nála szebb,
jobb, okosabb,
ha egyszer megszeret valakit,
akkor árnyként megjelenik
a vetélytárstól való félelem is,
a félelem, hogy nem lesz képes
megtartani a másikat,
ijedtségében elkezd hibát
hibára halmozni,
a rettegett véget
akaratlanul is siettetni…
de ha a viszont-szeretetet megérzi,
a titkokat nem akarja kikutatni,
hiszen az a múlt,
az egy másik emberé,
akinek ahhoz az újhoz,
akiben a szeretet
időközben felébredt,
nem sok köze van,
az egy szeretetlen ember múltja,
a szeretettel
az ember, aki tisztában van
saját esendőségével,
gyengeségével,
aki tudja pontosan,
hogy van nála szebb,
jobb, okosabb,
ha egyszer megszeret valakit,
akkor árnyként megjelenik
a vetélytárstól való félelem is,
a félelem, hogy nem lesz képes
megtartani a másikat,
ijedtségében elkezd hibát
hibára halmozni,
a rettegett véget
akaratlanul is siettetni…
de ha a viszont-szeretetet megérzi,
a titkokat nem akarja kikutatni,
hiszen az a múlt,
az egy másik emberé,
akinek ahhoz az újhoz,
akiben a szeretet
időközben felébredt,
nem sok köze van,
az egy szeretetlen ember múltja,
a szeretettel
egy új élet kezdődik,
a régi számon nem kérhető rajta…
s a jelenben
a régi számon nem kérhető rajta…
s a jelenben
nyugalmat ad a
léleknek,
hogy az igaz szeretetnek
nem lehet semmi a vetélytársa.
hogy az igaz szeretetnek
nem lehet semmi a vetélytársa.
2013. február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése