Mészöly Gábor - Egymásé lettünk

Mészöly Gábor

Egymásé lettünk

Eldugott, festett ládikában
Nagymama illatú levél,
Öreg bölcs, útszéli hobó titka,
Ki kocsmába meghalni tér.

Pajkos gyermek pillantása
Játszótéri pad felé,
Színes őszi levél futása…
Feledett rejtekhely,
A gyermekkori titkoké.

Mély, soha ne múló,
De elfojtott gyűlölet.
A mindent emésztő feledés.
Tiszta, tavaszi légben pompázó hegyek,
Egy nagyon rosszra sikerült felelés.

A ragadozó pillantását,
Mély, sötét, gótikus kaput
Láttam szemedben,
Míg hajad sátra arcomra hullt.

És kerestük egymásban a csodát.
Te bejártad,
Én bejártam lassan testedet,
Átadtuk egymásnak testünk ritmusát,
Egymásé lettünk,
Bevégeztetett.