2013. augusztus 13., kedd

Csitáry-Hock Tamás - Van a zene ...



Csitáry - Hock Tamás

Van a zene ...

A csodálatos.
Mindent elmond neked, és mindent elmond rólad. A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod. Beszél hozzád, mesél neked, végigvisz tájakon, érzelmeken, életeken. Ha szeretsz valakit, elmondja neki. Ha félted őt, helyetted beszél. Szavakkal, vagy akár szavak nélkül mutatja meg érzéseidet neki. Mesél, mesél, mesél. Igen, a zene él, életet ad. És összeköt embereket, szíveket, lelkeket. Amikor a másikkal, akivel ezt a dallamot meg szeretnéd osztani, együtt hallgatod, és tudod, érzed, hogy számára ugyanazt mondja, ugyanazt meséli. Amikor a zenében megértitek egymás gondolatait, érzéseit, ugyanazt élitek át, élitek meg. Akkor, abban a pillanatban a zene híddá válik, és így köt össze.
Vele.
*
Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan.
Mert mindez egyszer értelmet nyer.
*
Először csak a zenét hallod…
Ami önmagában szép, neked szép, a lelkednek szép. Szereted. A zenét. Ezt a zenét. De semmi több. Egy a sok közül. Aztán történik valami. És attól kezdve ez a zene híddá válik, kötelékké. Ami korábban csak zene volt, most már nem csak zene. Nem csak a dallamokról szól. Hanem Róla. Most már Őt hallod ebben a zenében. Őt érzed, Vele együtt akarsz elvarázsolódni a dallamok ölelésében. És ha Vele hallgatod, ez a zene átalakul. Már nem csak a zene, nem csak a dallam számít. Ez már sokkal több. Más. Mert a dallamból érzés lett.
Egy csodálatos érzés.

1 megjegyzés: