Harcos Katalin
Soha többé
Karod koszorúját körém
nem fonod.
Nem ragyog szeretőn rám
a mosolyod.
Ajkad nem ízlel, rajtam
szád nem kutat
nem csókol mohón
keresve titkokat
nem, soha többé?
Leírt vallomásod meddő
szóhalom.
Szavaid zenéjét rég nem
hallhatom,
nem duruzsolsz mesés
altatót nekem,
s nem kulcsolódhat már
kezedre kezem,
nem, soha többé.
Nem ábrándozom sosem -
lesz dolgokon.
Szívemet kitárni többé
nem fogom,
szerelmet adni, s kapni
nem merek
mert fáj, ha elhagy akit
szeretek.
Nem, soha többé!
nem fonod.
Nem ragyog szeretőn rám
a mosolyod.
Ajkad nem ízlel, rajtam
szád nem kutat
nem csókol mohón
keresve titkokat
nem, soha többé?
Leírt vallomásod meddő
szóhalom.
Szavaid zenéjét rég nem
hallhatom,
nem duruzsolsz mesés
altatót nekem,
s nem kulcsolódhat már
kezedre kezem,
nem, soha többé.
Nem ábrándozom sosem -
lesz dolgokon.
Szívemet kitárni többé
nem fogom,
szerelmet adni, s kapni
nem merek
mert fáj, ha elhagy akit
szeretek.
Nem, soha többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése