Nagy Horváth Ilona
Esti séta
Karöltve járok a
semmivel,
nyomomban homály
lohol,
honosított idegen
csendek
dúlják a sejtek közti
kommunikációt.
Dühödten másolom újjá
magam.
Folyamatos vérhajsza,
lélegezni kényszerít
az ösztön,
mellkasomban hol
szöszmötöl,
hol dübörög
a szív.
Haladok.
Impulzusok.
A homloklebeny
meghatározott
módú működése,
vagyok,
ingerülettömeg -
hagyom
magam mögött a járda
menti
lámpák eseménytelen
félköreit.
Ismeretlen ízek a számban,
nem járt tavaszok
lomha szele
dönti romba gonddal
épített
rendjeim.
Láthatatlanra
satírozott házfalak
huzatos közén erőtlen
ül meg az est.
Szememre
új árnyalatot ken,
kormot szitál,
a Klapka út komor
hallgatása.
A sarkon túl
semmi vár.
http://youtu.be/N6zLDbTHAew
VálaszTörlés