Zsiga Lajos
Reggeli szédülés
hang rezdül
távoli csendbe
mi sikoltva kínoz
vakít a messzeség
hunyt szemem alatt
távoli az ébredés
csábít az inger
hogy leüljek melléd
csöppnyi érzés
fehér szín villan
magába szív
a sötétség
érzem, tapogat
s arcomon
leheletét
fekszem az ágyon
forog a hinta
szédülve látom
elfogy az álom
közel a távol
éles pengeként
hasít belém
talán
az utolsó perc
amivel
küzdök én
távoli csendbe
mi sikoltva kínoz
vakít a messzeség
hunyt szemem alatt
távoli az ébredés
csábít az inger
hogy leüljek melléd
csöppnyi érzés
fehér szín villan
magába szív
a sötétség
érzem, tapogat
s arcomon
leheletét
fekszem az ágyon
forog a hinta
szédülve látom
elfogy az álom
közel a távol
éles pengeként
hasít belém
talán
az utolsó perc
amivel
küzdök én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése