Gubcsi Lajos
Post Festam
Ha kacajra született
szemed sírásra szomorult, újra szerethettelek
Hogy védtelenül kezdjük faggatni a durva életet: milyen a szeretet
Hogyan írják a közös nyelvet, van-e benne szó a jóra, lesz-e szép
S együtt látjuk-e a Nap fényét, ha könnyünk patakzik szerteszét
Amikor bébiktől hullámzott a derekad, s feltört a sóhajod
Magamhoz húztalak, miénk lesz minden, boldog volt óhajod
Sokszor sajgott a szíved, de nevetve feledtük bánatod
Reménykedve küldted felém szótlanul-szerelmes illatod
Ha fénylő szemedből hozzám szólt gyermekem, visszhangzott szívdalod
S ilyenkor egy voltál és oszthatatlan, s rést vágott belém a kínzó hiányod
Erdőn-mezőn őzikeszemed csillogott, erő a figyelő tekintetben
Olykor ha féltünk, váratlanul törtek ránk a vágyak a zsigerekben
Mikor, csak néha, a hangod, tested, kedved fénye felém úszott a levegőben
Kincseket, őszülő tincseket cserélünk majd, vigaszt kérek Tőled, mondtam
ténfergően
már, mert menetközben elhagyott a szeretet, s társam lett a végtelen magány.
Hogy védtelenül kezdjük faggatni a durva életet: milyen a szeretet
Hogyan írják a közös nyelvet, van-e benne szó a jóra, lesz-e szép
S együtt látjuk-e a Nap fényét, ha könnyünk patakzik szerteszét
Amikor bébiktől hullámzott a derekad, s feltört a sóhajod
Magamhoz húztalak, miénk lesz minden, boldog volt óhajod
Sokszor sajgott a szíved, de nevetve feledtük bánatod
Reménykedve küldted felém szótlanul-szerelmes illatod
Ha fénylő szemedből hozzám szólt gyermekem, visszhangzott szívdalod
S ilyenkor egy voltál és oszthatatlan, s rést vágott belém a kínzó hiányod
Erdőn-mezőn őzikeszemed csillogott, erő a figyelő tekintetben
Olykor ha féltünk, váratlanul törtek ránk a vágyak a zsigerekben
Mikor, csak néha, a hangod, tested, kedved fénye felém úszott a levegőben
Kincseket, őszülő tincseket cserélünk majd, vigaszt kérek Tőled, mondtam
ténfergően
már, mert menetközben elhagyott a szeretet, s társam lett a végtelen magány.
https://m.youtube.com/watch?v=-Zu9G66aHvM
VálaszTörlés