Illyés Gyula
Megered az eső
Megered az eső –
fátyla alól még
kinevet egy percre a
zöld hegyvidék,
aztán összerántja
gyorsan fátylait
és kezdi már magos
zokogásait.
Mint egy antik hősnő,
ki a Sors setét
éjébe hullt és ott
tördeli kezét,
elfordul jajongva,
őrjöngve kiált,
szél zilálja szerte
hosszú sikolyát.
Igy hallom a hegyet,
ahogy eljövök
lábánál, a köd gyors
bokrai között
s átfutok a három
patakon, melyek
eltakart arcáról
zúgva ömlenek.
Ez hát az ősz! hajt
már engem is tovább
a Végzet ösmerni
sötétlő honát.
Ködben futok tova,
imbolygó világ
oszlik, fut előttem,
mint ősz délibáb.
Fölöttem szárnyalva
ki jöttél velem,
fordulj más vidékre
gyönge szerelem,
eltakarom arcom,
egyre távolabb,
mélyebbről halljátok
kiáltásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése