Markovic Radmila - Összefonódva

Marković Radmila
Összefonódva

Fekete tincsed szemedbe
csapzottan hullt,
szél sem mozdíthatta ,
hiába zsibongott, csapkodott,
ujjbegyemmel homlokodra leheltem
táncoló cseppleány lettem egyszerre,
letöröltem mindazt,
amit nem lehet,
mégis
fiatal lettem,
te négy évvel idősebb,
zokogva sírhatott az ég,
süvöltve őrjönghetett a szél,
rámtapadt ruhámmal öleltél, mint rég
összefonódva a múlt emlékén.