Siktár Éva
Érzem ritmusodat …
Egy-egy kósza dallam
megérinti lelkem,
dalolok most halkan,
de oly' megsebzetten.
Mint szárnya törött madár
megpihen egy ágon
ne légy már oly' szamár
simogasd, ne fájjon!
Rigó szerenádtól
felderül a kedvem,
önfeledten táncol
megtölti a lelkem
vidámsággal, oly jó,
álmodozom csendben,
emlékezem, hogy volt,
mikor úgy szerettem!
Hozhat még az élet
milliónyi szépet,
pozitív a lényem
attól nem kell félnem,
nem éget a napfény,
keresem a szépet,
csak most, egyszer adj még
derűs életképet!
Fesd az ecseteddel
égboltomat kékre,
nemes, szép lelkeddel
irányíts a fényre!
Hozd az új esztendőt
minden földi jóval,
köszönts ismét engem
harmonikaszóval!
Érzem ritmusodat
szépen szól a dallam,
szívvel mutass utat,
hangodat hadd halljam!
Oly' szép ez az élet
minden keservével,
ne hagyd, hogy én féljek,
éljek szenvedéllyel!
megérinti lelkem,
dalolok most halkan,
de oly' megsebzetten.
Mint szárnya törött madár
megpihen egy ágon
ne légy már oly' szamár
simogasd, ne fájjon!
Rigó szerenádtól
felderül a kedvem,
önfeledten táncol
megtölti a lelkem
vidámsággal, oly jó,
álmodozom csendben,
emlékezem, hogy volt,
mikor úgy szerettem!
Hozhat még az élet
milliónyi szépet,
pozitív a lényem
attól nem kell félnem,
nem éget a napfény,
keresem a szépet,
csak most, egyszer adj még
derűs életképet!
Fesd az ecseteddel
égboltomat kékre,
nemes, szép lelkeddel
irányíts a fényre!
Hozd az új esztendőt
minden földi jóval,
köszönts ismét engem
harmonikaszóval!
Érzem ritmusodat
szépen szól a dallam,
szívvel mutass utat,
hangodat hadd halljam!
Oly' szép ez az élet
minden keservével,
ne hagyd, hogy én féljek,
éljek szenvedéllyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése