Baráth Sándor
Értelem, érzelem
Dalt csókol az alkony
homlokomra,
Elfeledem lassan mindazt, mi fáj.
Közben andalítva szól a szitár,
Nem gondolok már a fanyar somra.
Órám megigéz, ráfeledkezem,
Múlnak másodpercek, buta órák.
Semmi. Az értelem altatóját:
Hátadon dobolja a két kezem.
Szeretkezve érzelmem már túlteng,
Ennyi az élet, ezért létezek?
Kell hogy legyen: valahol egy út fent,
Hol agyunk keres egy jobb életet.
Utunk hosszú, időnk pedig szalad:
Átérhetünk szivárványhíd alatt?
Elfeledem lassan mindazt, mi fáj.
Közben andalítva szól a szitár,
Nem gondolok már a fanyar somra.
Órám megigéz, ráfeledkezem,
Múlnak másodpercek, buta órák.
Semmi. Az értelem altatóját:
Hátadon dobolja a két kezem.
Szeretkezve érzelmem már túlteng,
Ennyi az élet, ezért létezek?
Kell hogy legyen: valahol egy út fent,
Hol agyunk keres egy jobb életet.
Utunk hosszú, időnk pedig szalad:
Átérhetünk szivárványhíd alatt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése