DPanka - Havazik

DPanka

Havazik

Hull a kristálytiszta hó,
utam így is tovább,
még tovább taposom.
A fagyos szél,
a kóbor tekergő
barátként belém karol.
Nem baj. Hagyom.
Megyek, s néha visszanézek.
Ám nem látom a léptem,
mert fehérre festi
az ég csillámló kékje.
Arcomat csípi a dér.
Lelkembe fagy
néhány visszatérő kérdés.
Talán csak tévedés
e szín, e tiszta varázs,
a bűntelennek hitt hófödte táj.
Néhány hamis kép,
megtört jégcsapvirág
szívemben otthonra talál.
Talán kerestél,
de úgy látom, nem találsz.
Talán a tél, talán a tél
lehet a hibás.
Hisz a hó, a tiszta hó,
mindent betakar.
Eltakar....