Horváth Ilona
/Hanoli/
Ez vagyok
Nem vagyok bűntelen,
ne keress
a felhők fölött,
szakadt ruhába
öltözött
koldus vagyok
az emberek között,
szárnyalok,
lehullok,
csalnak hazug szavak,
vergődő lelkemmel
magamra hagynak,
s állok
szikla peremén,
hol csalóka a fény,
csak
egy ugrás a mély,
mely tátong
nyugalmat kínálva,
de a fény
szegélyébe
kapaszkodó remény
emel
szólít
repít,
s rábízom
csorbult napjaim
darabjait,
múltam, jelenem
képeit
vigyázza, őrizze,
s a tiszta ragyogásban
hiszek egy Istenben,
hiszek az emberben,
hitemből erőmet
építem
értetek,
magamból adva
tiszta éneket,
nem álnok szavakat,
itt vagyok veletek,
s nélkületek
a földön
csak esendő lélek,
míg el nem ér
a végtelen,
kimondhatatlan
nyugalom,
s a fények fényében
pulzálva
tovább élek…
ne keress
a felhők fölött,
szakadt ruhába
öltözött
koldus vagyok
az emberek között,
szárnyalok,
lehullok,
csalnak hazug szavak,
vergődő lelkemmel
magamra hagynak,
s állok
szikla peremén,
hol csalóka a fény,
csak
egy ugrás a mély,
mely tátong
nyugalmat kínálva,
de a fény
szegélyébe
kapaszkodó remény
emel
szólít
repít,
s rábízom
csorbult napjaim
darabjait,
múltam, jelenem
képeit
vigyázza, őrizze,
s a tiszta ragyogásban
hiszek egy Istenben,
hiszek az emberben,
hitemből erőmet
építem
értetek,
magamból adva
tiszta éneket,
nem álnok szavakat,
itt vagyok veletek,
s nélkületek
a földön
csak esendő lélek,
míg el nem ér
a végtelen,
kimondhatatlan
nyugalom,
s a fények fényében
pulzálva
tovább élek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése