Serfőző Attila
Hangvilla
Tétova színeket
forgat a Világ,
unnád zöldeket, s
vicsorgó sárgát,
fény hiányát
szomjazót,
s egy-egy szűzies
kéket…
Kendőzött fehérre
vetül por,
hiszen a lila
megfakul
holmi fás szerelmek
okán,
s profán csend vijjog
a lélek-palettán.
_
Fölosztott színeket
habzsol a Világ,
lombos szürke mossa
tisztára,
mint egyik semmi a
másikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése