Siktár János - Tél van!

Siktár János

Tél van!

https://www.youtube.com/watch?v=dimWhPdJiZM

 

Szakad a hó, tejföl köd ül a mezőre,
kéményekből füst száll, gomolyogva dőlve.
Elnyeli azt az ég, mely piszkos s szürkéskék,
mereng a szűz lepel alá bújó vidék

felett a Nap, mint halovány égi lámpa.
Kucsmás házakra lát, s erdőn csupasz fákra,
s a jégbe dermedő patak tükrére lenn,
gyémántra vált a hó ezüstje fényesen.

Pőre ágakon körül a puszta kérgen,
mint drága prém, ragyog zúzmara fehéren.
Szeretek csendesen elmélázni rajta,
s nézni ahogy a nép a telet fogadja.

Észrevétlen elterül a hó a tetőn,
kél a Hold a fák mögül, csillag reszketőn.
Hideg fénye halovány, csillogó az ág,
a Hold ezüst álma tán, az egész világ.

Az ember mindent feled, bút és gondokat,
a Hold házak felett, szárnyakat bontogat.
Kikelet hajt, s virul a tél zord fagyából,
és új, dicsőbb élet a sír álmaiból.