Szijártó Péter
Két lélek
Ha a mellem ágyad volna
két lélek ma megnyugodna
ott egymáson mozdulatlan
a teremtett pillanatban
tűzhely lenne ez a béke
a szerelem méz szentélye
bennünk halkan ropognának
a lángra tett téli ágak
úgy olvadna e kis világ
zúgó téren időn át
mindörökké ahogy fekszem
alattad így félkeresztben
hajad befon, kezed ölel
leszáll minden csillag közel
s úgy integet :
utazni viszi ma éjjel a lelkedet
s egy másik hozzám vándorol :
gyere vele hiszen hozzátartozol.
két lélek ma megnyugodna
ott egymáson mozdulatlan
a teremtett pillanatban
tűzhely lenne ez a béke
a szerelem méz szentélye
bennünk halkan ropognának
a lángra tett téli ágak
úgy olvadna e kis világ
zúgó téren időn át
mindörökké ahogy fekszem
alattad így félkeresztben
hajad befon, kezed ölel
leszáll minden csillag közel
s úgy integet :
utazni viszi ma éjjel a lelkedet
s egy másik hozzám vándorol :
gyere vele hiszen hozzátartozol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése