Szita Zoltán
Hívogató
Menj, maradj még!
Egy röpke nyilallás,
aztán vége -
S férfiúi lelkem
szomjas,
örök tűzben ég!
Eltávolodsz,
de mindig jelen vagy
mint egy gyermek
cikázó mosolya.
Nevetsz örökké,
most és ma.
És mégis, álmainkban
gyakran kutat
egy új, egy más,
egy kedves
emberibb zaklatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése