Szokolay Zoltán
Romlás ellen való
ének
Lelkünk tán a sírba hajnalban tétetik,
s főtől való fául csak a csönd tűzetik,
s addig is, sorsunk tán könnyet könnyre perget,
nem hagyjuk, őrizzük a legszebb szerelmet.
Őrizzük, öleljük. Lidércálmok pedig
törékeny kezünket lánccal rettegtetik.
Dacos nyelvünk mégis madárnak felelget,
világgá dalolja a legszebb szerelmet.
A fehér papírra rácsordul a vérünk,
romlás ellen való énekekben élünk.
S ítélő szemünkre haraggal ha néznek,
bujdoktában szépül igazzá az ének.
s főtől való fául csak a csönd tűzetik,
s addig is, sorsunk tán könnyet könnyre perget,
nem hagyjuk, őrizzük a legszebb szerelmet.
Őrizzük, öleljük. Lidércálmok pedig
törékeny kezünket lánccal rettegtetik.
Dacos nyelvünk mégis madárnak felelget,
világgá dalolja a legszebb szerelmet.
A fehér papírra rácsordul a vérünk,
romlás ellen való énekekben élünk.
S ítélő szemünkre haraggal ha néznek,
bujdoktában szépül igazzá az ének.
http://youtu.be/Wyt_JQLjPiQ
VálaszTörlés