Szomorúfűz
Januári anzix
A fákon virágzik a
zúzmara,
álmodó csend lapul a
kert felett
Szürke palást terül
fölénk,
ünnepies a januári
csend
*
Januárba léptünk!
Elbúcsúztunk az óévtől és januárral az újesztendőt is köszöntjük. Suttog a
természet, a tájra, a városra nehéz csend borul. A szél dideregve fújja énekét.
Deresek, jegesek a hajnalok, zúzmarások a bokrok, a fák. Sötétek, homályosak a
reggelek, és a didergő napokban néha csillan csak ki a napsugár, hidegen
simítva végig rajtunk.
A szürke felhőkből
fehér hópihék szállingóznak, mint a tél apró kis pillangói, hogy legyen
oltalmazó takarója az ősszel elvetett növényeknek, gabonának, a hóvirágnak, az
árva, lombtalan ágaknak, fáknak, bokroknak. Köd ereszkedik le, belepve a tájat.
A kertekben, a mezőn, réten fehérlik a hó. Hideg, nyirkos pára leng, körbeveszi
szívünket. Kietlen, szomorú, szinte mozdulatlan a fagyott, téli táj. Hófödte
háztetők, didergő madárkák csivitelnek az etetők körül, mígnem az erőtlen téli
napsugár léket üt a januári fagyban. A nappalok már egy tyúklépéssel
hosszabbodnak. Csípős, hideg szél, fújja a kert kopasz bokrait, végigsöpörve
mindenen, hogy akadály után visszafordulva beleorgonáljon, s felkapva sodorja
tova a havat. Az utcákon az arcokba vágva, hótorlaszokat rakva a széljárta
területre. A hajladozó öreg fák kapaszkodnak a fagyos földbe.
A lámpák fényét
messze viszi a hófödte táj a dermesztően hideg, szikrázó, - faggyal telt
estéken, éjszakákban. Alszanak a csillagok, a Hold is hidegen reszket.
A január bontja a
karácsonyfákat.
A hó alatt még
álmodik a természet, alussza pihentető álmát, hogy felkészüljön az új Kikelet
ébredésére. Elszállnak a varjak és talán hamarosan tavaszt hoznak.
*
Didergő fák fölött hófelhők szállnak
a deres, zörgő ágak is napsütésre várnak
Sajog a szívem, jajgatnak mély sebeim,
összezavarodtak amúgy is kusza érzéseim.
Leszállt az este, elmúlt ez a nap,
lehullt a fény a csendes kertek alatt
Itt - ott bolyhos az ég, őszi széna a hajam,
az égen hunyorognak a csillagok - magasan.
Feljött a Hold is és a párás éjszakában
a fák és bokrok zizegnek a fázós januárban.
a deres, zörgő ágak is napsütésre várnak
Sajog a szívem, jajgatnak mély sebeim,
összezavarodtak amúgy is kusza érzéseim.
Leszállt az este, elmúlt ez a nap,
lehullt a fény a csendes kertek alatt
Itt - ott bolyhos az ég, őszi széna a hajam,
az égen hunyorognak a csillagok - magasan.
Feljött a Hold is és a párás éjszakában
a fák és bokrok zizegnek a fázós januárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése