Fridli Zoltán - Szeretlek

Fridli Zoltán

Szeretlek

https://m.youtube.com/watch?v=vBduZtBxFQ0

Lelkem tele titkos sejtelemmel,
Csodás ábránddal, szeretettel.
Jön a kispatak messziről,
Szeretet folyama szívem mélyéről.
Messze száll, bíz a madár,
Neki, rég nincs már határ.
Lelkem nagyon fáj, érte kár,
Messze, Ő messze nálad jár.
Hittem, bíz hittem ennyi ígéretnek,
Simogatott, csókolt, jólesett szívemnek.
Örömet nyújtana az élet,
Ha mindig láthatnálak téged.
S ha nyílt, illatos ölén természetnek,
Búghatnék édesen szavakat fülednek.
Ó szívem! Szűnj szeretetet emlegetni,
Drága lányt ezzel untatni,
Kiscsillagom, ezzel zavarni,
Had lubickoljon lelke nyugodtan,
Az élete vizének mézédes fodraiban.
A szürke, ködös éj csavargója lennék,
Mintha egy beteg,

unalmas, öregember volnék.
Szüntelen téged óhajt szívem,
Könny futja át szemem.
Megindulok a híd felé,

mélán, merengve szótlanul,
Hiányod fáj, kimondhatatlanul!
A bánat sötétvörös vize füröszti, tépett lelkemet,
Úgy fáj, hogy nem érted meg szívemet.
Így hát, lehet, búcsút intek,
Ha a hídra, végre felérek.
Nem feledlek, tisztellek, s nagyon szeretlek!