Káli László
Éjszakákon át
A nappalokat jól
bírom, az éjszaka az fáj, bizony!
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.
https://m.youtube.com/watch?v=hTHBhKfdB-c
VálaszTörlés