dr. Szeicz János
Extázis
Keleten rózsaként nyílik a hajnal,
az aranyló nap ráfolyik az égre,
a fény sugarát tenyeredbe tenném,
mint asztalra a tányért ebédre,
de a reggeli nap fénye szertefut.
A szépség ünnepe ez a nyugalom,
most minden születik, érez és remeg,
egy fénytündér ott táncol a hajadon,
kezemre simul finoman erezett
kezed, és az idő megáll felettem,
mindörökre megtartanám e percet.
Együtt nyílunk, mint egynyári virágok,
virág arcodhoz angyal adott mintát,
piros ajkadra csókot lehel ajkam,
magamba zárom szemeid sugarát,
s dalom fátylával betakarlak lágyan.
az aranyló nap ráfolyik az égre,
a fény sugarát tenyeredbe tenném,
mint asztalra a tányért ebédre,
de a reggeli nap fénye szertefut.
A szépség ünnepe ez a nyugalom,
most minden születik, érez és remeg,
egy fénytündér ott táncol a hajadon,
kezemre simul finoman erezett
kezed, és az idő megáll felettem,
mindörökre megtartanám e percet.
Együtt nyílunk, mint egynyári virágok,
virág arcodhoz angyal adott mintát,
piros ajkadra csókot lehel ajkam,
magamba zárom szemeid sugarát,
s dalom fátylával betakarlak lágyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése