Károlyi Amy - Homlok, drótkoronával

Károlyi Amy

Homlok, drótkoronával

Sokat kell behozni egy-két év alatt
- húsz évet, harmincat, hatvanat –
szobába zárt ifjú éveket
mikor a felhők szálltak nélküled

babakocsiban fekszem, arcom ég fele
szemem csillagporral lesz tele
vagy álomporral, meglehet
kavicsként orsózom a víz alatt
látom magam a fűben: totyogó baba
éppen most szidott meg a nagypapa
szakadt szoknyájú vitéz kisleány
lovagolok a cseresznyefán

aztán ábrándra ábránd kavarog
hol Júlia, hol én magam vagyok
aztán mókusfog, mókus-karom
az élet törzsén kapaszkodom
s az elfűrészelt fa, a huppanás
sértetlen tagok, feltápászkodás
a sérült orr, a sértetlen szemek
a koronára feltekintenek
de tüzes drótból van a korona
a homlokomon égett hús szaga

lassan minden felhővé változik
a fűben fekvő szemén átúszik
gyöngyház-halak, arany-halak
kavicsként orsózom a víz alatt.