Kosjegyében - Élő emlékeink; - Eméáleim a múltból

Kosjegyében

Élő emlékeink

Még élnek
bennünk régi emlékeink,
felejthetetlen, ahogy megismertelek.
langy szellő hozta felénk a tenger illatát,
csillagok fényei úsztak a víz felett.
a balatoni mólón, ahol esténként sétáltunk,
férfi vágyaimmal vártalak szerelmesen;
mikor megláttalak, sietve mentem elébed,
s ha láttál, Te is repültél
felém kedvesen.

Amikor összeértünk,
egymást ölelve fontuk át,
kéz a kézben sétáltuk végig az éjszakát.
fehér tüllfátyol ruhád úszott a légben,
szenvedélyes tűz lángolt kettőnk szemében.
lépteid könnyedén mellettem suhanva járt;
midőn az est csendjében, szívünk zenéje szállt.
a nádasban vígan szólt a békaszerenád,
égő ajkunk lázasan…
kereste a szánk.

Emlékeim a múltból

Néha arctalanul vonulnak előttem a képek,
néha halványan látom a kontúrokat, mégis
álmaimban feltörő régi szép emlékek
szívemben fájdalommal ütnek lyukakat.
Régen hagytatok el, már fátyolos múltban,
a csend hiányotokban csendesebb maradt,
múltbéli emlékeim közül Te vagy az egyetlen,
akire tisztán emlékezem, és hallom hangodat.
Ha szemem behunyom, még látom arcodat.