dr. Szeicz János
Márciusi ujjongás
Elmúlt az álmos tél,
elsodorta a szél,
a táj már újra él,
a kéklő ég mesél.
Nyílnak kis nárciszok,
szállnak az illatok,
a napfény ránk ragyog,
végre vidám vagyok.
A búmat feledem,
gerle kacag nekem.
Vagy talán kinevet?
Tavasz van, kikelet!
Az élet oly csodás,
örök megújulás,
érzem varázslatát,
a nagy harmóniát.
elsodorta a szél,
a táj már újra él,
a kéklő ég mesél.
Nyílnak kis nárciszok,
szállnak az illatok,
a napfény ránk ragyog,
végre vidám vagyok.
A búmat feledem,
gerle kacag nekem.
Vagy talán kinevet?
Tavasz van, kikelet!
Az élet oly csodás,
örök megújulás,
érzem varázslatát,
a nagy harmóniát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése