György Viktória Klára
Nem adom fel
Vágyak hálójában
keresem utam,
Lépteid nyoma valahol megcsillan.
Boldogság szõdd rám álmodat
rejtélyes árnyak a mélybe hulljanak.
Búvó patak õrzi léted,
fény kapuja érint téged.
Találhatok még kincset, szerelmet,
mely sajgó sebemre gyógyírt hinthet.
Légy folyóm, s a fellegváram,
sodorj magaddal,
ne hagyj magamra e világban.
Magányom szórd szét a sötétben,
ha jön a hajnal, örökre elvesszen.
Keresem a szót,
lágyat ringatót,
álmaimban nem fáj semmi,
ébren is szeretnék boldog lenni.
Érezni csókod édes kínjait,
újra élni,
gyengéden ölelni.
Könnyeim tengerén
küldöm lelkem sóhaját,
Éledõ szívem újra
kinyitja ablakát.
Létem lágy dallama zenél,
hitem még cseppekben
gyöngyözve remél.
Lépteid nyoma valahol megcsillan.
Boldogság szõdd rám álmodat
rejtélyes árnyak a mélybe hulljanak.
Búvó patak õrzi léted,
fény kapuja érint téged.
Találhatok még kincset, szerelmet,
mely sajgó sebemre gyógyírt hinthet.
Légy folyóm, s a fellegváram,
sodorj magaddal,
ne hagyj magamra e világban.
Magányom szórd szét a sötétben,
ha jön a hajnal, örökre elvesszen.
Keresem a szót,
lágyat ringatót,
álmaimban nem fáj semmi,
ébren is szeretnék boldog lenni.
Érezni csókod édes kínjait,
újra élni,
gyengéden ölelni.
Könnyeim tengerén
küldöm lelkem sóhaját,
Éledõ szívem újra
kinyitja ablakát.
Létem lágy dallama zenél,
hitem még cseppekben
gyöngyözve remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése