Millei Lajos
Lelkem lelkednek
foltja
Gyere, nézzünk fel
együtt a Holdra,
míg kezeddel fogod
kezem.
Hiszen lelked az én
lelkem foltja,
mit nem érthet az
értelem.
Ezt nem lehet
szabályokba vésni,
ezt mámorral érezni
kell.
Mert minden egyéb,
csak feledésnyi
ingerekkel ér minket
el.
Gyere, dobd elém
eddigi léted,
s én óvón majd
átölelem.
És a tündöklő
varázsos fényed
ragyogja be az
életem.
Gyere, add fel a
tegnapi álmod,
tudom, talán igaz sem
volt.
A Nap fényét most oly
tisztán látod,
mint amilyen sohasem
volt.
Gyere, érints meg,
vigyél a bűnbe,
érted akár
elkárhozok.
Angyali
vigasztalásnak tűnne
a tűz, mit ajkadtól
kapok.
Gyere, ne menjünk mi
egymás nélkül,
az életben sehova
már.
Ölelésünket
használjuk fényül
Ha nem süt ránk a
napsugár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése