Vadrózsa - Lesz e még tavaszom?

Vadrózsa

Lesz e még tavaszom?

Lehanyatló napok után nem találtam énemet.
Lesz-e még tavaszom?
Fájdalom hullatta le remény-leveleimet.
Múltam fája már kopár fekete,
gyász földjébe ültetett szeretet.
Boldogságom karcai, szívem leveleibe rajzolt ér-lenyomat,
meghaltak a sors halálhozó ősze alatt.
Fám alatt föld porára csordult könnyeim
és szeretteim hamuvá formált élete.
Gyászoló ruhájú éj fedi napjaim,
szánó csillagok nézik szemem szüntelen.
Eljött a tél, megfagyott hitem.
Didergett bennem a félelem.
Szent-fehér takarót húztak havas fám ágaira az angyalok.
Isten átölelt, fényével táplálta életem.
Gyökereim erősen kapaszkodtak magvető talajába,
hogy ne legyek fénytelen.
Boríthat virágba a rügyező tavasz?
Meg kell találom életemben önmagam.
Kinyitottam belső szemeim.
Lehetőségek képei előttem:
Múltam hal meg a tavaszban,
vagy a tavasz hal meg örökre bennem,
hit vesztetten.
Újra rajzolódtak a döntő kérdőjelek.
…
Virágba borulok.