Végh Sándor - Kezdet és Vég!

Végh Sándor

Kezdet-és a Vég !

Madárcsiripelés
amelyre vidáman ébredsz.
Apróságotok miatt lököd félre a
téli beszéljt!

Itt a tavasz! Hajtani kész,
egyszerűen oldottuk meg az elsősegélyt!
Hallom a múltat, Anyám hangja a sebre
oltott akácfalevél, mindent megold, bár
a roppant múltunk… a múltunk….

csikorog talpunk alatt, ahogy
helyet keresünk a gondolatnak.
Csak egy feszület áll őrt
a kápolna mellett, meg
a csend, a magány.
Kínzó gondolatok áradó
folyama hömpölyög elém.
Medre a szív, örvénye az akarat,
Filmünk pereg, de kockáit
kilúgozta a hirtelen jött nyár.
Gombóccá sűrűsödött, majd
elbukott szavakat nyelek.
De ha behunyom két szemem,
képek nélkül is él az érzelem.
A sárguló levelek között,
zörgésük fiatal szeptembert
idéz, meg ugyanez miliőt.

És egyszer csak nektek is minden
boldog múlttal, ígért csókkal,
odalettek az összes emlékei!
Minden szépségem elveszett:
Mint az olvadó hó, az álmodó tavasz,
a tükörbe nevető nyár, a megáramló.
És közben jött az ősz, a szépség igenlő,
a kedves elköszönő, hiszen
aztán itt a tél a pusztító, hideg ölő!
Az elmúlás szörnyű törvénye csak az élőkre hat!

Giling-galang.
Utolértelek fiam!
Most utoljára
szól miattunk a lélekharang!
Majd kiborul tartójából
az egész alakzat.
Újból elment egy lélek,
megnyugszunk együtt végre.
Kisfiam fogom már a kezed,
Velem együtt a békességed megleled!