Hollósy Tóth Klára
Az idei június
Nézz körül, mit
látsz? Hideg ólálkodik,
búsul az ég, homlokán
száz redő.
Az esővert akác
nyárról álmodik,
a folyók piszkos
habtaréja nő.
Sír az idő, fázós,
borús, szomorú,
nagyokat sóhajtoz,
sziszeg a szél,
az ég könnyáztatott
szemén bús ború,
szinte várni, hogy hulljon
a levél.
Esőtől sáros,
bármerre mész az út,
rezge ágakat vacogtat
a szél,
nincs egyetlen sima,
tiszta visszaút,
amely valaha elvezet
feléd.
Fázós a június,
komor, szigorú,
ködszürke, megfásult,
fanyar humorú.
Az ébredő élet
Ködös, didergős e nyári
hajnal,
üvegfény-harmatos hűs
baldachin,
a védtelen szépség
nyugalomban
a szelídség halvány
sugarain.
Rezgés éled sugarán a
napnak,
a keleti ég
tündérrózsaszín,
ezüstfelhők szállnak
a friss habokban
az ébredő lét gyenge
húrjain.
Dombokra száll a hűvös
szárnyú szél,
ölelné a kedvest
magához lágyan,
átlengi hozzá friss
leheletét
a végtelenség csodás
aranyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése